Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból ered. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

Pünkösd eredetileg a zsidó nép ünnepe volt, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a kőtáblákat) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon, Sabouth-kor.

Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa több országában. A virág szimbolizálja, hogy pünkösd napján minden felébred, a világ abbahagyja a lusta nyújtózást, az ember és az állat párt választ magának. A nagy nyári munkák előtt pünkösd ünnepével köszöntjük az új életet, imádkozunk a bő termésért, gyermekáldásért.

Régen a templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, ahol a
lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek
jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon.

forrás: nana.hu