Október 23-án délután három órakor kezdődő tüntetés pesti résztvevői a Petőfi-szobornál találkoztak, a Műszaki Egyetem hallgatói pedig az egyetem elől indultak a Bem-szoborhoz. A lakosság, a járókelők örömmel üdvözölték az elhaladó tüntetőket, és a támogatásukról biztosították. 

1953-as kormányprogramokhoz való visszatérést szorgalmazta, és hazatérésre szólította fel az összegyűlteket. Beszéde végén a Himnusz eléneklését kezdeményezte. A tüntetők nagy része azonban nem tett eleget Nagy Imre kérésének és a Kossuth térről a Sztálin-szoborhoz vonultak, ahol már megkezdték a szobor ledöntését. A szobrot a Nemzeti Színház elé vitték, ahol feldarabolták. A tömeg másik része eközben a Rádióhoz vonult és követelte a 16 pont beolvasását, de a Rádió vezetősége ezt elutasította. Este 8-kor ehelyett Gerő Ernő beszédét közvetítették, aki a tüntetést soviniszta megnyilvánulásnak nevezte. Közben katonákat és ÁVH-sokat rendeltek a Rádió védelmére, akik közül a katonák egy része átállt a tüntetők oldalára, az ÁVH - sok azonban tüzet nyitottak rájuk. A Rádió a hajnalig tartó harcok során a tüntetők kezére került. Eközben összehívták a Központi Vezetőség ülését, amely ismét Nagy Imrét nevezte ki miniszterelnöknek. Éjfél után megjelentek a szovjet páncélosok és a tüntetők ellen kezdtek harcolni.

    Nagy Imre miniszterelnökké választását reggel 8 órakor a tüntetők által elfoglalt Rádió mondta be, majd 9 órakor a szovjet csapatok megérkezéséről is tájékoztattak. Közben Budapesten folytak a harcok. A felkelők, hogy fegyvereket szerezzenek, laktanyákat, gyárakat raboltak ki, rendőröktől vették el a fegyvereket. Az egyenlőtlennek tűnő harcot a felkelők eleinte sikeresen vették fel, a gyalogsági fedezet nélküli páncélosokkal. A Rádió emellett egymás után szorgalmazta a harc beszüntetését, eredménytelenül. A város különböző pontjain felkelőközpontok alakultak, majd országos szintűre terjedt a tüntetés.